Hírek Figyelmükbe ajánlomSzeretettel ajánlom figyelmükbe a következő oldalt.--- TISZTA HANGOK RÁDIÓ tovább >> |
| |
Az oldalt időszakosan bezártam. Közvetítéseimet-írásaimat továbbiakban az alábi oldalakon találják meg.CSILLAGSZÜLÖTT HONLAPOMON
LENDVAY KATI- G-PORTÁL.
Gyógyítás delfinekkel
"A fény harcosai megőrzik szemük csillogását.
Itt vannak közöttünk, részt vesznek az életünkben, olyanok, mint mi, ők is üres kézzel jöttek a világra. Sokszor gyávák.
Nem mindig cselekszenek helyesen. Ostobaságok miatt szenvednek, kicsinyesek, és néha úgy érzik, képtelenek fejlődni. Gyakran érzik méltatlannak magukat Isten áldására és a csodára.
Sokszor nem is értik, mit keresnek ezen a világon.
Éjszaka álmatlanul forgolódnak, és nem találják életük értelmét.
Éppen ezért harcosok ők.
Mert hibáznak.
Mert kérdeznek.
Mert keresik az élet értelmét.
Bizonyára meg is találják egyszer.
A fény harcosa nem fél attól, hogy bolondnak nézik.
Hangosan beszél magában, ha egyedül van. ...
Minden nap beszélget a szívével.
Olyan dolgokat mond, melyekkel nem ért egyet.
Balgaságokat beszél.
A harcos bolondnak tűnik, de ez csak álca.
A fény harcosa tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell teljesítenie.
A fény harcosa tudja, hogy senki nem ostoba: mindenki tanul az élettől, csak van, akinek több időbe kerül.
Mindig a legjobbat adja magából, és másoktól is a legjobbat reméli.
A fény harcosát semmi nem ingatja meg hitében. És továbbra is biztatja embertársait, mert ezáltal magát is ösztönzi.
Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatában.
Minden harcos csalt és hazudott már életében.
Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors.
Minden harcos szenvedett már jelentéktelen dolgok miatt.
Minden harcos érezte már úgy, hogy nem igazi harcos.
Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben.
Minden harcos mondott már igent, amikor nemet akart mondani.
Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret.
Éppen ezért: a fény harcosa, mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.
A fény harcosa elfogadja Isten és az Isteni jelek segítségét, és hagyja, hogy saját személyes története vezesse azok elé a feladatok elé, amelyeket neki szán a sors.
Előfordul, hogy éjszaka nincs hol aludnia, máskor álmatlanságtól szenved.
"Ez is hozzátartozik" - gondolja ilyenkor. "Én döntöttem úgy, hogy erre jövök."
Ebben a mondatban rejlik minden ereje: ő választotta ezt az utat, nincs miért panaszkodnia.
A Föld energiáit meg kell újítani.
Az új eszméknek teret kell hódítaniuk.
A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége.
A jövő jelenné lett, és minden álom valósággá válhat - kivéve azokat, amelyek nem mentesek az előítéletektől.
Ami fontos, megmarad, ami felesleges, végleg eltűnik.
A harcos arra törekszik, hogy minél jobban megismerje képességeit. Mindig ellenőrzi fegyverzetét, ami három dologból áll: hitből, reményből és szeretetből.
Ha mindhárom megvan, nyugodtan megy tovább.
A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.
Használja a magányt, és nem hagyja, hogy a magány használja őt.
A fény harcosa tudja, hogy nem élhet örökös nyugalomban.
A fény harcosa mindig megtalálja az egyensúlyt a Szigor és a Kegyelem között.
Ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és óriási odaadásra van szüksége, mert nem mindig az az út vezet a célhoz, amit elképzelt.
Ezért a harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes. Isten soha nem hagyja cserben a gyermekeit, de szándékai kifürkészhetetlenek, és utunkat a mi lépéseinkből építi.
A harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, amikor elfogja a lelkesedés. Az egyhangúság soha nem vezet nagy tettekhez.
A fény harcosa számára semmi sem elvont.
Minden konkrét, és mindenhez köze van.
Nem üldögél kényelmesen sátrában, hogy onnan szemlélje a világ folyását: minden kihívást úgy fogad, mint jó alkalmat arra, hogy megváltozzon.
Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntését kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja gondolatait.
Előfordul, hogy rossz célt választ magának. ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát.
Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez.
De a harcos tudja, mit akar.
A harcos tudja, hogy minden egy, és minden ember egyéni tette az összes többi embert is érinti.
Isten színe előtt mindannyian felelünk a tetteinkért, ezért a harcos nem nyilvánít véleményt, csak teszi a dolgát."
(Coelho)
A szeretet és az összetartozás erejével gyógyítsuk meg Hazánkat és imádkozzunk együtt a Magyar Feltámadásért!
Gyertyaláng
"Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!"
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
„Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a szent hagyatékot, amit őseik hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk.
Őrizzük, egyre csak őrizzük az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás havas erdő sűrűjében, amit csak a lélek láthat meg, nem a szem.
Mert egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal el jő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen
Magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.”
"Akik a jövendőt dolgozzák, azoknak nem ad pecsétes írást a világ. Megadja azt is az Úr, mihelyt eljutunk oda, hogy nem csak egy néhányan, de jó sokan, kik Magyarok vagyunk, kiérdemeljük azt, hogy ne csak múltunk, de jövendőnk is legyen.
Jövendőt pedig, azt meg kell szolgálni.
Nem terem magától, mint a mezőn a virág.
Először is tudni kell az igazat.
Aztán meg gyakorolni az igazat, mert az Úr csak azokon segít, aki az ő útját járja, aki az ő erejének irányába halad.
Az Úr törvénye kimondja:
Szeresd te Magyar testvéredet, mint önmagad, s fegyvert ellene ne emelj, rosszat ellene ne cselekedj, se tettben, se szóban.
Amikor visszatértek az ő törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra.
Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben háboríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya."
Wass Albert: Egységes magyarság (részlet)
Ahhoz, hogy szólhassunk valamit magunkról, s arról, ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk előbb becsületesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését és tisztáznunk kell az akadályokat, melyek előttünk állnak.
Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat. Számomra a magyarságom ezt jelenti: mint ember, vérség és lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is.
Ha csak magyar volnék, s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a túlsó partra. Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony.
Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt a földhöz s nemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele.
Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-semvaló magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély az otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni.
MI AZ EGYSÉG? Ha mindannyian egyet akarunk. Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az. A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában. Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én. Ehhez még az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon. Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De nem csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártoskodás, s az osztályellentétek.
Minálunk, Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők.
Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttük a párt és az osztály. Legalábbis én így látom ezt.
Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacilusok pedig csak a kövéreket szeretik.
Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak kiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.
És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen:
EGYSÉGES A MAGYARSÁG AKKOR, HA MINDEN MAGYAR EMBEREBBÉ LENNI IGYEKSZIK, HOGY EZÁLTAL MAGYARABBÁ VÁLJON.
OTTHONÁN KERESZTÜL SZOLGÁLJA HAZÁJÁT, S MINDEN AKADÁLYON KERESZTÜL IGAZ JÓ SZÁNDÉKKAL TÖREKSZIK A KÖZÖS CÉL FELÉ.
ÉS A CÉL UGYEBÁR EGYSZERŰ: HOGY BÉKESSÉGBEN, S IGAZSÁGBAN ÉLJÜNK MINDNYÁJAN EGY FEDÉL ALATT.
S KIKET EGYFORMÁN VER A ZIVATAR, EGYFORMÁN SÜSSÖN AZOKRA A NAP IS.
|
|
|
