Bejelentés



Életvirága

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Szántai Lajos: Mátyás és a Pálosok


Első remete szent Pálról is elmondják, hogy ő a nagy magányos, elmegy egy sivatagba, pedig gazdag szülők gyermeke, nemes családból származik. És itt újra és újra figyelmeztetni kell arra, ami a pálosok egyik legnagyobb titka volt, legalábbis az Árpád-korban, de még Nagy Lajos király idejében is talán, hogy a fennállás első harminc éve alatt a pálosok közé, kizárólag csak főnemesi családból származó férfiak és ifjak léphettek be. És csak és kizárólag magyar főnemesi családból származó férfiak, mert itt végig a magyarságról van szó. Utána, amikor már a rend megerősödött és jól kimutathatóan megmaradt ez az ősmagyar hatalmas tengely végig a rend életében, akkor vettek fel esetleg más népek fiaiból is jelentkezőket. Tehát lehet érzékelni, hogy már az indulásnál fontos a nemesség, akárki volt is remete szent Pálként a pálos rend őse, egy biztos, nemes ember volt. Főnemesi családból származott és a gazdagságot ifjúságában hagyta ott, amikor az ember leginkább tud örülni az anyagi javaknak, akkor érte valami nagy csalódás, kiment a thébai sivatagba, és a hegyek oldalában talált magának egy szép, árnyas barlangot. A hegyet hatalmas nagy pálmafák vették körbe. Ebben az a figyelemreméltó hogy még a játékosság szintjén sem foglalkozott még senki azzal, hogy remete szent Pál öltözékét a pálmafák adták, eledelét pedig a pálmafa gyümölcse adta. Pedig ha Pálnál fontos a pálmafa, és élettani jelentősége van, akkor itt a pálmafa Életfa, magának az egyetemes pálosságnak az Életfája, és ezt szinte szánkba rágja a legenda. Hiába nemzetköziek a szavak, egyszerűen ilyen szépen magyarul mindent meg tudunk ebből érteni, hiába ő az egyiptomi remete szent Pál. És úgy tűnik, hogy az egyiptomi, a kopt és a latin nyelvekben ezek a megfelelések nincsenek benne. A Paulus latinul kicsit, tökmagot jelent. Ehhez képest pedig milyen emberek voltak a pálosok? Hatalmas termetűek, és nekünk észre kell venni, hogy itt tényleg egy magyar alapítású rend jelenik meg a szó legteljesebb értelmében.

Remete szent Pál 60 teljes esztendeig élt egyedül a magányban. Ruházatát a pálmafa levele, eledelét a pálmafa gyümölcse adta, és nem messze ettől a helytől, volt egy csörgedező kis forrás. A forrás léte nagyon lényeges, mert a majdani Árpád-kori telepítésnél is mindig forrás mellé épülnek fel a pálos kolostorok, de nem pusztán azért, mert a vízre szükség van, ez is nagyon fontos, de itt ez a forrás egy kozmikus forrás megidézője.

Mikor van a naptárban jóraforduló Pál névünnepe?

A vízöntő havának legelején. Itt ugyanis egy energia típus jelenik meg, és a két Pál, a remete és az apostol, úgy tűnik ilyen kapcsolatban állnak egymással a magyar hagyományban!
Remete szent Pálról a magyar pálos hagyomány olyat mond el, amit a nagy kanonizált legenda egyetlen helyen sem említ, pedig egyszerű és nagyon fontos meghatározás: Pál, amíg itt tartózkodik, addig a teste a földön jár, a lelke, pedig a csillagok között. Erre a meghatározásra, vagy erre az úton-járásra a magyar vallásnak van egy gyönyörű fogalma, a révülés: a testem itt van, a lelkem pedig a csillagok között jár, ott keresi saját hazáját. Végig égi hazáról, égi honról beszélnek és ezt csak a magyar pálos hagyomány mondja így. Mást is elmondanak az idevonatkozó pálos források: Pál vezérlő fejedelemként működik, állandóan úgy határozzák meg, hogy ő vezérel.

Milyen minőség ez?

A magyar pálos írások nem azt mondják, hogy remete, hanem azt, hogy Pál a vezérlő, ő vezérli a remeték lelkeit a csillagos égbolton és a hegyek belsejében, a barlangok járataiban. A kettő pedig azonos idő alatt történik. Pedig a thébai remete szent Pálnak magányában nincsenek tanítványai, nem vezet senkit, a másik Pál viszont a háttérben, akiről nem lehet tudni semmit, csak egyet: „elhagyta hazáját, elhagyta gazdagságát és kincseit”. De a thébai remetére nem igaz, hogy elhagyta a hazáját. Ő csak saját városából egy kicsit kijjebb ment a sivatagba, a magányba, de a magyar pálosok egy olyan Pálról beszélnek, aki messze vándorolt, nagy utat tett meg, és mintha egy gyöngyhimnuszt hallanánk, mint mikor valaki nagy magasságból odahagyja atyai kincseit, égi hazáját és elmegy idegen országba, a távolba bujdosni és ott éldegél.

Miután eltelt 60 év a thébai sivatagban, egy remete társ, akit szent Antalnak neveztek, álmában hírét vette, hogy nem ő a legnagyobb remete ebben a sivatagban. Szent Antal ugyanis abban a hitben ringatta magát, hogy ő a legtökéletesebb, a legjobb remete, ő tud erről az életformáról a legtöbbet nyújtani a világ számára, s egyszer csak a Teremtő álmában küldött hozzá egy angyalt és figyelmeztette: „tőled néhány napi járóföldre van az igazi, keresd fel őt, mert az idő kevés”. És innentől kezdve elkezdődik egy versenyfutás az idővel, amely úgy tűnik Magyarország megmaradásának érdekében, megközelítőleg Krisztus után 300 körül kezdődött el, ugyanis ezek az események ekkortájt történtek.
Figyeljünk fel arra, hogy itt az idő nem egy irányban, egy tengely mentén mozog, tehát nemcsak a múltból a jövő felé, hanem bizony a jövőből is vissza a múlt felé. Ez pedig a vízöntőség lényege: a két irányban áramló idő.

Útnak indult szent Antal, és elérkezett thébai szent Pálhoz, aki igazi remete volt, és esze ágában sem volt befogadni a „betolakodót”. Pálmafa ajtaját szépen becsukta, és Antal ott könyörgött, hogy engedje be. És a legendában itt az ajtóval elkezdenek játszani, hogy Antal be tud-e lépni az ajtón, meg tudja-e nyitni az ajtót. Ez úgy tűnik megint lényeges a történetben, mert ennek az ajtónak a neve: „égi kapu”. Ha pedig megnézzük, hogy a Szent Koronán Szent Pál, egy kapu alakzatban áll, akkor itt nekünk a kaput tudnunk kell megnyitni. Itt nem arról van szó, hogy Pál és Antal nem udvariaskodtak egymással, és hogy az egyik egy rigolyás vénember, aki 60 évig nem látott embert, azt hiszi, hogy valami szörnyeteg érkezett hozzá és előle bújik el, hanem ez egy figyelemfelkeltő szertartás, mert itt Pál és a Kapu, döntő jelentőséggel bírnak.

Végre megtörtént a csoda, Pál a pálmafa levelét félrehajtotta, egyszerre üdvözölték egymást, és anélkül, hogy bemutatkoztak volna, mindkettőjük nevén nevezte a másikat. Ez volt a tökéletes és csodálatos felismerés. Ezután elkezdtek beszélgetni, elmélkedni, és az egész napot istenes elmélkedésben töltötték. Valamikor a déli órákban, mikor már-már megéheztek, megjelent egy holló. (Ezt a hollót lehet a miniatúrán látni.)

Ez a holló - hogy ismerjük az előzményt - 60 teljes esztendőn keresztül, minden áldott nap hozott a csőrében egy fél kenyeret Pálnak. Ez úgy tűnik egyetlen embernek elegendő táplálék volt, legalábbis a legenda ezt fényesen bizonyítja. Igen ám, de most már ketten voltak. Megint megjelent a holló és most már nem egy kenyeret hozott. (Bár ezen a miniatúrán ez nem derül ki, amit a legenda szóban el tud mondani, azt nem biztos, hogy a festőnek ugyanígy le kell másolni. Neki valami többet kell mutatnia, olyat, ami a szóbeli közlés során nem hangzik el.) A holló hozott két darab kenyeret és ekkor megszólalt Pál: „lásd Antal, a Teremtő Isten gondoskodott rólunk, mert eddig, amíg egyedül voltam, minden egyes nap – és most figyeljünk fel arra, hogy ennél a pontnál megkezdődik az idő mérése – egy fél kenyeret kaptam”. Mire elegendő akkor ez a fél kenyér minden áldott nap, ha nagy tettek akarok végrehajtani a világban? A nap egyik fele kimarad ebből. Ha nappal világos van, éjszaka pedig sötét, akkor ez azt jelenti, hogy a túlsó oldal, egy napi ritmuson belül, kenyér hiányában marad.

És miért fontos ez a kenyér? Gondoljunk az evangéliumra, mert ez valakinek a teste! S kiderül, hogy ez a kenyér most betölti a mindenség testét, ami jelen esetben azonos a magyarság, vagyis a nemzet testével. Tehát valamit ki kell majd tölteni, valamit, ami nem teljesedik ki évszázadokon keresztül, ami majd Hunyadi Mátyás idején ki fog egészülni, végleg és teljesen. Mert itt, bár eddig nem derült ki, de valahogy megpróbálunk eljutni Mátyáshoz, a hollóhoz, és a holló jelentéséhez.

Mátyást Corvinusnak nevezik, vajon miért? Nyilván nem azért, mert volt egy ilyen nevű római hős, ahogy Bonfini írja.

Mivel üzen Szilágyi Erzsébet a rabságban lévő fiának? Szilágyi Örzsébet küldi a hollót. Mi van Mátyás címerében? A holló. Mi van a pálosok címerében? A holló. A kettő ugyanaz. Ugyanaz a holló volt. Vegyük észre, hogy a két monda itt találkozik. Elindul valamikor Krisztus utáni évszázadokban egy hatalmas, eleven, lüktető áramlat, ami 1458-ban Mátyás trónra lépésénél megtalálja saját párját.

Itt lehet érzékelni, hogy kicsoda volt Mátyás király. Az egész világegyetem Mátyás megszületésével foglalatoskodott. Ha valaki elolvassa Zrínyi Miklós nagy munkáját, amit Mátyás királyról írt, abban a következőket írta Mátyás születéséről: „nem minden időben születnek ilyen emberek, és vélhetően a természet nagyon sokat fáradozott azon, hogy egy ilyen embert tudott adni nekünk”. A természet nagyon sokat fáradozott. És minden jel szerint a természet úgy elfáradt Mátyás megalkotásában, hogy többet erre nem is lesz már képes.
Mi azt hisszük a történelmi szereplőkről, hogy olyanok, mint mi, csak ügyesebbek. Hát nem olyanok, mert iszonyú nagy magasságból és ténylegesen a Teremtő közeléből érkeztek, és ha nincs pálos rend, nincsen thébai szent Pál, nincsen jóraforduló Pál, nem alapítja meg Béla király a pálos rendet, nincs Hunyadi Mátyás, és ha nincs Hunyadi Mátyás, akkor 1526 nem akkor következik be, és ha máskor következik be, akkor az véglegeset jelentett volna. Most nem tudnánk, mi az a Kárpát-medence. Ezek döbbenetes tények, ráadásul erre olyan adatok figyelmeztetnek bennünket, amiket ismerünk, hiszen Zrínyi Miklós Mátyás királyról szóló műve, középiskolában ajánlott olvasmány. Zrínyi leírja és figyelmeztet arra, hogy a természet évszázadokon keresztül készítette ezt a csoda lelket, aki Mátyás király volt. És hollós Mátyás királynak a földre segítését szolgálta a pálos rend, a másik hollós. Amikor Mátyás meghalt, nemcsak a főurak dobták el a gyeplőt, hanem a pálos rend is. Innentől kezdve ugyanis a pálos rend is tudta, hogy vége. S erre nekünk mindenképpen oda kell figyelnünk.
Tehát a holló nem egy fél kenyeret hozott, - és ez a legfontosabb ebben a hollóban, - hanem két kenyeret. Ha volt eddig naponta, fél napra elegendő fény a lélekben, ami a napot félig kitöltötte, innentől kezdve minden egyes napra lesz elegendő energia ahhoz, hogy a fényt fel lehessen szabadítani, és a Teremtőhöz visszaküldeni.

Hogyan repül ez a holló, milyen a röpte? Egyetlen hangzót kell csak megváltoztatnunk, a hollót hullóra, mert szinte aláhullik a magasból, nem lehet azt mondani, hogy szárnyal, hanem mint akit leejtenek nagy magasságból, mintha tehetetlenül repülne le. Ez a hollóság lényege, megjelenik benne egy olyan minőség, ami bizony, ha tetszik, ha nem, nyelvi úton bontható ki, megjelenik a hullás. A hollót a magyar középkori egyházi hagyományban minden alkalommal hulló madárként ábrázolták. Aki nem ismeri a madarak röptét, aki csak képes könyvekben látott madarat repülni, az nyilván nem veszi észre ezeket a látható madártani mozdulatokat. És mi van a holló csőrében? Ami egyébként nem is a csőrében van, mert a csőre nyitva van, a csőr pedig valamiféle csicsergést jelenít meg, amiről a holló esetében szó nem lehet, de mégis valamiféle hangadási mértékegységét jelent. Ami belőle áramlik, az egy aranyló test, a kenyér. Ha az égből jön, és holló hozza a csőrében, akkor ez a kenyér égi-test. Próbáljuk meg a kenyeret valamiféle üdvtörténeti fogalommá átalakítani, ami éppen az evangéliumban eléggé sarkalatos módon jelentkezik. Tehát van a kenyér szavunk, és ha behelyettesítjük, könyör lesz belőle. S akkor ez a holló már maga a hála, és amit magával hoz, az a könyörülés lesz. És min vagy kin könyörülnek meg az égben?

Eddig az emberiségnek, vagy a magyarságnak fél napra elegendő energiája, életideje volt, s itt ez a lényeg, a hollóval, a hollóssal, jön egy hatás, egy többletenergia, és minden nap magában a könyörületben részesülhetünk. Visszatérve erre a madárkára, ő fekete holló, és ha az égből jön, akkor azt is lehet érzékelni, hogy ő nem a nappali égbolt madara, mert ez bizony az éjszakai égbolt jelölője, egy sötét madár. Éjszaka pedig nem is a madarat fogjuk látni, hanem azt kenyeret, azt a testet, ami világít, és hogy fénytermészetű a kenyér, ami a csőrében van, azt nagyon szépen jelzi a szentek körüli dicsfény, mert Pál és Antal dicsfénye is beleszalad ebbe a fénylő, kerek testbe. A glória pedig fényből van. Minek nevezzük tonzúraszerű, kerekded kinyírást? PiLiSnek. S a kenyérnek a szélét, amit le szoktak vágni, megint csak pilisnek. És kikről beszélünk most? PáLoSokról. És ez az, aminek döntő a jelentősége.
Itt ülnek ők ketten, és hogy melyik Pál és melyik Antal, azt is fel lehet ismerni, nyilván a tekintélyesebb, Pál van magasabban, Antal pedig egy kicsit alacsonyabban, és Pál jobb keze, az Antalnál lévő nyitott könyvből egy darabot kitakar. Érdemes azokra a kis lélektani megoldásokra is felfigyelni, ahogy az Anjou legendárium festője őket elénk állítja. Antal ugyanis sír. Antalnak hullanak a könnyei, ráadásul a testtartása és az arckifejezése is a megrökönyödött embert idézi fel. Azt az embert, aki igazából már nem sok reményt lát arra, hogy a rossz dolgokat ebben a világban jóra lehet fordítani. Pál egy kicsit magasabban van, arca is fennköltebb, magabiztosabb, és lehet érzékelni, hogy ezen a programon lehet változtatni, mert bár nyitva van a könyv, ami azt jelenti, hogy ezt a könyvet bizony már felnyitották, tehát elindult már valami, de egyrészt még oda lehetne írni dolgokat, másfelől valami ki van takarva ebből a könyvből, tehát még lehet változtatni a jövőn. A nagy megírt jövendő, mivel igenis nincs előre teljesen behatárolt jövő, a Teremtő nem úgy játszik az emberiséggel, hogy mindent eleve elrendel, lehet változtatni, lehet javítani rajta, de amikor elindul egy szó szerint apokaliptikus program, azon hihetetlenül nehéz már változtatni. A pálosok pontosan ezért vezekeltek és szenvedtek, hogy ami itt nem látszik a könyvből, számunkra jó dolgokat rejtsen a jövőnk érdekében.

Visszatérve a madárra, tudni kell, hogy a holló, ha csőrében fényes égi test van, akkor ez a csillagos égbolton nevet kap, de itt vigyáznunk kell, mert nagyot lehet tévedni, mert ez nem sugárzó test, ugyanis ebből táplálkoznak.


Budán előkerült faragott zárókő Remete Szent Pál ábrázolásával

Amit mégis a holló megidéz, mivel aranyló test van a csőrében, ez egy hulló fényforrás. Hogyan nevezzük ezt az égbolton? Ez maga a hullócsillag. És itt lehet érzékelni a természet nagy alkotmányát és hatalmát, mert Mátyás lelkét ezekből a hullócsillagokból alakítják ki. És erre éppen Molnár V. József szokott emlékeztetni, hogy nagyon egysíkú az a hagyományértelmezés, ami azt állítja, hogy amikor leszalad az égbolton egy csillag, akkor valaki meghal. Ugyanis ennek általában a fordítottja is igaz, ha nem ez az igazság: akkor érkezik, születik valaki. És ez micsoda nagy különbség. Nem azért szalad le a csillag, mert meghalt valaki, hanem akkor szalad le a földre a fény, akkor szalad le édesanyjának méhébe a kis lélek. És az évezredeken keresztül a hulló holló által összegyűjtött fényeket kell valahogy egyetlen egy lélekbe formálni, mintegy hatalmas nagy égi műhelyben, akkor érzékelhető, hogy aki ezen az úton születik meg, ő fényben kimeríthetetlen lesz, energiákban pedig kiapadhatatlan lesz. Mátyásról pedig pont ezt mondják a források: Mátyás király minden fáradtságot tűr. Mátyást nem lehetett látni aludni, amikor pedig úgy látszott, mintha aludna, azt az időt általában révülésre használta fel, – gondoljunk Szabács ostromára. Mátyás király hihetetlen energiával rendelkezett. És amikor valami nagy veszedelem érte, kiderült, hogy más ember ebbe már régen összeroppant volna, ekkora veszedelem súlya alatt már megtört volna. És írják a krónikások és a pálos szerzetesek is, hogy a legfelségesebb király ilyenkor mintha csak erre várt volna, hogy végre az erejéből egy kicsit megmutathat. Gondoljunk arra, mikor országunkra 3-4 irányból támadtak, belülről is ellene fordultak, és Mátyás mintha egy különleges világban élne, a legnagyobb rosszat néhány hét alatt jóra fordította. Hiszen ekkor megtámadta egyszerre a lengyel király és a cseh király. Kázmért akarták behozni, közben pedig a német-római császár döngette a nyugati kapukat, délről támadt a török, és Vitéz János esztergomi érsek is Mátyás árulójává vált. Magyarországon ekkor nem volt egy olyan főúr sem, aki a királyt vagy így vagy úgy el ne árulta volna. És Mátyás ebben a helyzetben, ilyenkor volt elemében, mikor az ember arra gondol, hogy itt már vége, és Mátyás ilyenkor kezdett el igazából élni, és fél pillanat alatt mindent a saját javára tudott fordítani.

Honnan származik ez az energia? Megint utalnék Zrínyi Miklós művére, a következőket mondja: „az az út, amelyik a fejünk felett a Tejút, telis-tele van csillagokkal. Azért tűnik útnak, mert ott sok csillag van, és az a sok csillag Mátyás király lelke. A Tejút sok-sok fényes csillagából gyúrta teremtette, és adta nekünk őt a Teremtő”. Elindulnak ezek a kis hullócsillagok, a saját útjukon, és ezt el kell ezt fogadni, mert az ember sivatagot nem szokott öntözni. Ő ilyen magasságból érkezik, - s ezek nem költői szép szavak, Zrínyi Miklós mondja, hogy ő maga a Tejút minden csillaga – és ez maga Mátyás király.
De ahhoz, hogy elinduljon lefelé, kell itt egy fogadó állomás. Ha nincs nemzet, akkor minek jöjjön el valaki? De akkor ne is csodálkozzunk, hogy most az életünket nem tudjuk megoldani nemzeti szinten.

Ezeknek a hullócsillagoknak van nevük is. Gondolkozzunk el azon, hogy hogyan is alakult meg a pálos rend. Mi volt Özséb látomása? Éjszaka, az égbolton lévő csillagok, mintha lezuhannának. Ezek hullócsillagok, és belezuhannak a Pilisbe, apró kis lángok keletkeznek, és ezek a lángok egy hatalmas nagy tűz-gömbben egyesülnek. Úgy tűnik, hogy itt a hulló-holló hozta minőség nem egyszerűen legenda, és egy szépen felidézhető emlék.
Tudjuk, hogy III. András halálával kihalt az Árpád-ház. Már III. András idejében elindult Pilisszentkeresztről egy Lőrinc nevezetű perjel, aki később a pálos rendfőnök volt. Példátlan az életpályája, mert negyed évszázadon keresztül irányította a pálos rendet, ahol máskor ötévenként perjelválasztást tartottak. Ebben az időben azonban nem voltak választások, mert Lőrinc idejében 25 éven keresztül, valami miatt nem élt ez a fajta demokrácia. Lőrinc kezében volt tehát valami, amit csak ő tudott kivitelezni és felépíteni, és a szentkereszti kolostor működése lassan-lassan a háttérbe szorult. Kihalt az Árpád-ház, és ez azt jelenti, hogy ami nagyon bent volt, egy kicsit kijjebb került, és úgy tűnt, hogy a világ szeme elé kerülnek dolgok. Elkezdtek építeni egy kolostort, ami nagyon sokáig épült, már III. András ideje alatt elkezdett épülni és valamikor Károly Róbert trónra lépésére készült el, az 1310-es években, de már 1304-ben felszentelték a templomot. Ennek neve: Budaszentlőrinci kolostor.
Vajon hogy jön Szent Lőrinc ebbe a képbe, az ember nem érti. Ugyanis Szent Lőrinc, Sixtus pápának volt diakónusa, augusztus 10-én van a névünnepe, oroszlán havában, ahol a nap van otthon, és a legendája ezt a tulajdonságkört viszi tovább, mert megsütik, ez a rekkenő hőség ideje. De ez még önmagában, hogy egy pálos rendnek a legfontosabb szent épületét egy ilyen, ha nem is huszadrangú, de végül is nem megindokolható szentről nevezzék el, erre egyszerűen nincs magyarázat. És kiderül, hogy a kulcs nem a diakónus szent Lőrinc, mint annyiszor máskor már, hanem ez a Lőrinc. Maga Gyöngyösi Gergely írja le, hogy bizony ez a szent Lőrinc annak a vértanúnak a nevére és saját neve dicsőségére építi, tehát itt a Szent Lőrinc és Boldog Lőrinc, mert bármikor szentté lehetne avatni. De nincs az a pápai hatalom, ami egy Boldog Özsébet, vagy egy Boldog Lőrincet végre már szentté avatna. S hol van az a pálos, aki naponta dörömböl – zörögjetek és megnyittatik. Felépül ez a lőrinci kolostor, 500 szerzetese van. El tudjuk-e képzelni a méretét? Olyan hatalmas templom, ahova 500 szerzetes kényelmesen elfér és mondjuk ugyanannyi vendég bármikor betérhet. Európa egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb temploma volt. De a legszebb és leggyönyörűbb. Aki látta az ámult és csodákat beszélt róla. Felépül ez a templom és kiderül, hogy ez veszi át a főszerepet, jön Nagy Lajos király és lehet érzékelni, hogy egész uralkodása alatt fáradozik, és egy ügyön dolgozik a király. De nem tudjuk, hogy mi ez az ügy. Utána már szinte nincs is ilyen uralkodó, aki ennyire komolyan venné azt a küldetést, amely a pálos rendre lett bízva.
Visszatérve a budaszentlőrinci kolostorra, miért éppen Szent Lőrincről nevezték el, miért nem Remete Szent Pálról, vagy miért nem valami más, ismertebb szentről? Azért mert ezeket a hullócsillagokat a néphagyomány, (nemcsak a magyar), Lőrinc könnyeinek nevezi.
A legfontosabb oka Hunyadi Mátyásnak abban a nevében rejlik és mutatkozik meg, amit mi Hollós Mátyásként tartunk számon. Ugyanakkor Magyarországon a Pilis belsejéből elindul egy szerzetesrend, ennek a vezérlő kalauza, irányítója, és szent madara, az a holló, ami a Hunyadiak címerében is megjelenik. Ez még önmagában nem elégséges indok ahhoz, hogy itt ilyen éles, határozott párhuzamokat vonjunk.

Tudni kell, hogy Hunyadi Mátyás király a szentek hihetetlenül bőséges választékából választhatott. Itt természetesen olyan hazai szenteket is meg kell említenünk, mint Szent László, Szent István, vagy Szent Imre, tehát a szentek bőségesen jelennek meg abban a korban, amiben Hunyadi Mátyás uralkodik, és ugyanakkor Mátyás érezhetően támaszkodik a nemzeti szentek általunk számon tartott és ismert vonulatára, hiszen minden lépésében őket követi. Nincs olyan történelmi forrásunk, ahol külön ne hangsúlyoznák, hogy Hunyadi Mátyás lépteit mindig a régi királyokhoz mérte. És ezalatt a régi Nagy Lajos királyt kell érteni az egyik ágazatból, és azért régi, mert Hunyadi Mátyás idejében ez már így szerepel a krónikákban, pedig ekkor még nincs is II. Lajos király, és nem is lehet tudni, hogy majd még jön egy ilyen nevű uralkodó, és egy útnak lesz majd lezárója, ami nyilvánvaló módon csatlakozik az elindítóhoz, Nagy Lajos királyhoz. Sajnos II. Lajost még olyan szinten sem lehet említeni ebben a mezőnyben, hogy akár árnyéka lett volna Nagy Lajos királyunknak, hiszen annyira gyönge volt. (Bárcsak árnyéka lett volna, akkor valamiben emlékeztetett volna a régi nemes királyok tetteire és cselekedeteire.) A másik ilyen ágazat, amit megemlítenek a régi királyok megnevezés alatt, természetesen az Árpád-házi királyokat jelenti. Külön hangsúlyozzák, hogy Mátyás minden törekvésében és szándékában a régi királyok dicsőségét tartotta szem előtt és szinte „vetélkedve vetekedett”, és azon fejlesztette s ébresztgette lelkében azokat a hatalmas nagy lelkierőket, - amelyekről állandóan tanúságot tett - hogy a régi királyok dicsőségét és fényét meghaladja. Egy biztos, Hunyadi Mátyás a dicső ősök útját követte. Mátyás király előtt tisztán megjelent - a szó legteljesebb értelmében - egy olyan útvonal, ahol a szent ősök „taposták” ki előtte az utat, és Mátyás imáiban, saját kéréseit megcélozva mégsem ezekhez a királyokhoz fordult elsősorban. (Nem is kellett, hiszen ők benne éltek a lelkében.) A szentek bőséges választékát leszűkítette, és amikor országos jelentőségű, sorsdöntő ügyek kerültek napirendre, akkor mindig Szent Pál közbenjárását kérte, és itt elsősorban arról a Szent Pálról van szó, akit mi remete Szent Pálként tisztelünk és a pálos rend őseként tartunk számon.

Ez a tény már elegendő ahhoz, hogy komolyan és határozottan feltegyük a kérdést, hogy a királyok életének hátterében álló pálos rendre miért támaszkodott olyan határozottan Nagy Lajos király, és talán még nála is határozottabban, és erőteljesebben Hunyadi Mátyás. Mi volt a pálosok titka? Honnan származnak a pálosok? Mi az, amit a pálosok feltétlenül tudtak, ami mindenféleképpen egy olyan többletet jelentett, ami az uralkodó és a nemzet számára is a túlélés és a megmaradás zálogát jelentette az adott korban?

Már sokszor megemlékeztünk arról, hogy a pálos rend indulásánál az Árpád-házi királyok működtek közre. Az első királyunk, akiről határozottan lehet tudni, hogy azon törte a fejét még ifjabb korában, amikor még nem ő volt Magyarország koronás királya, hanem édesapja, II. András király – ebből ki lehet találni, hogy a későbbi IV. Béláról van szó – (ez oklevelekben megmaradt,) hogy országát hogyan menekítse meg a vészterhes idő beköszöntésekor. Minden jel szerint Bélát az 1220-30-as években egy látomás indította el azon az úton, hogy a Pilisben a barlangok mélyén, a hegyek belsejében lakó és élő titokzatos remetéket összegyűjtse. Ez még nem Özséb terve volt. Özséb ugyan kortársa volt IV. Béla királyunknak, de van egy történelmi pillanat, amikor pontosan lehet érzékelni, hogy az indításhoz szükséges helyzeti energiát, lendületi erővé, a Turul-nemzetségből származó uralkodó adja meg. Még II. András volt Magyarország királya, aki ekkor már élete vége felé járt (1235-ben adta át a kormányrudat Bélának) de ezt megelőzően, megközelítőleg 4 évvel korábban Béla az oklevelekben már rendre egy olyan látomásról és vízióról, jövendőről emlékezett meg, amely az ő látomása volt, és amely a magyarság jövőjét jelentette.
Tehát Béla ebben az időszakban, egy látomásban, vagy révülésben látta Magyarország végzetes sorsát, de ugyanakkor látta, hogy ebből a megpróbáltatott sorshelyzetből, hogyan lehet továbbjutni. Minden látomás csak addig él, amíg a bajokból kivezető utat meg lehet találni.
Mi történik akkor Magyarországon, ha a Turul-nemzetség kihal? Hogyan lehet azt a vallást, ami a Kárpát-medencében meghatározó, irányadó, és ami a Szent Koronához kötődik megtartani?
Mert itt nem a római katolikus vallást vezették be és indították el. Katolikus vallásnak nevezik ezt a vallást is, de nincsen jelzője, nem római, nem bizánci, hanem katolikus, ami egyetemest, általánost és örökérvényűt jelent. Ennek a vallásnak az eszmei foglalata pedig maga a Szent Korona.

Tehát IV. Béla, aki ekkor még csak készült az uralkodásra, látva látott valamit, látomása volt. Bélának megjelent a Magyar Szent Korona, Jézus Krisztus, és a nemzet, mint egyetlen hatalmas, élő, organikus szervezet, és az a fajta együttes jövő, amely a Turul-nemzetség utáni évszázadokat jelenti számunkra. A látomást követően Béla fölkiált ezekben az idézett adománylevelekben, - nem egy levélről, hanem többről van szó, és ezért meglepő, hogy miért idézi fel állandóan azokat a mondatokat, amelyek itt elhangoznak, - „adassék dicséret az egekben Istennek és a földön a jóakaratú embereknek, mert íme felvirradt a magyarok megváltásának és a Szent Korona helyreállításának napja!” Pedig ő ekkor még csak herceg volt. Ha pedig valaki oklevelekben állandóan erről írt, akkor azon lehet csodálkozni, hogy még nem akadt történész, aki erre figyelmeztetett volna, hiszen itt miért ad hálát Béla király és hogyan lehetséges az, hogy a magyarság túlélése és a Szent Korona szabadságának helyreállítása ugyanazt jelenti?!

Béla ebben a látomásában minden jel szerint meglátta a kivezető utat is. Éppen ezért a Pilis belsejében kezdte összegyűjteni azokat a remetéket, azokat a barlanglakó, titokzatos életet élő férfiakat, akik már a megelőző évszázadokban is egymásnak adták át a stafétabotot. Ez azt jelenti, hogy a pálos visszaemlékezések a középkorból, Gyöngyösi Gergely korából, már ebben az időben úgy beszélnek ezekről az emberekről, hogy a régi atyák örökségét viszik tovább. Tehát már Béla idejében volt egy régi hagyomány, egy atyai örökség. És úgy tűnik, hogy innentől kezdve az a tudás, amit ők képviselnek, nem maradhat meg a hegyek belsejében, a barlangok mélyében, hanem egy utolsó, hatalmas erőfeszítés révén minden tudást, értéket, erőt és világosságot a felszínre kellett hozniuk. Ugyanis ha nincsenek ilyen férfiak, akkor hiába jön egy jó, kiváló és nemes lelkű uralkodó, nem tud nagy tetteket végrehajtani, mert ha körülnéz, nem lát maga mellett tisztességes, jóakaratú, daliás és reményt keltő férfiakat. Ezért nem mindegy, hogy a kor – és ez mindig az adott kort jelenti – hogyan figyel embereiben, saját magára oda.

A mai korunk egyik legnagyobb kérdése, hogy miért vagyunk ilyen helyzetben, miért nem tudunk változtatni a dolgokon, és miért nem születnek kiváló tehetségű férfiak közénk? Itt egy nagyon kegyetlen visszavágással lehet élni: mert az ember, ha körülnéz, nem lát olyan mezőnyt, olyan társaságot, olyan kiemelkedő embereket, akikkel nagy tetteket lehetne most végrehajtani. Ha a nemzet nem készül fel valakinek a fogadására, akkor onnantól kezdve a jövője le van zárva.

A pálos rend egy szent férfiak közösségeként számon tartott szelle­mi rend volt, szentek közössége, szentek rendje - végig így beszélnek róluk a rendelkezésünkre álló források, (és senki nem szaladt el Rómába, hogy ezeket a kijelentéseket legalizálják). A pálosok évszázad­okon keresztül gyűjtötték a közösség számára azokat az energiákat, erőket és értékeket, amelyek szabályszerűen helyet készítettek egy olyan nagyformátumú uralkodónak, mint amilyen Hunyadi Mátyás volt.

És a „két hollós" tevékenysége itt találkozik egymással. Ha meg­nézzük, hogy az ábrázolásokon ezek a hollók mit tartanak a csőrük­ben, akkor általában háromféle minőség jelenik meg. Ha a holló a csőrében tartja, akkor pedig valahonnan hozza. Ha ez növényi inda lenne, mondjuk egy pálmaág, amely éppen gyümölcsöt hoz, akkor lehetne tudni, hogy a hollóból ez a fajta növényzet belülről indul el, de a pálos rendnél és Mátyásnál a holló csőrében nem növényi inda van, hanem egy gyűrű.


A Hunyadi család címere

Ez azért nagyon érdekes, mert a Hunyadi család címerében a hollót és gyűrűt meg tudjuk magyarázni, de a pálos rend címerében nem, mert Remete Szent Pál legendájában nem gyűrű szerepel, ott a holló az égből egy fél kenyeret hoz magával. Ha megnézzük a pálosok holló madarát és a Hunyadiak hollóját, akkor pedig könnyen megállapítható, hogy ugyanaz a holló jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a pálosok megelőlegeznek és előkészítenek egy utat, amelyen keresztül a „Vitéz holló" jelenik meg. Mátyás királyt Zrínyi Miklós nevezte így: „aki saskeselyűket szalasztott meg, aki saskeselyűknél magasabbra szállt, és vitézségével, állhatatosságával. erejével felülmúlt mindenkit". Ugyanakkor ennek a „Vitéz hollónak" oroszlán a tekintete, ezt minden létező forrás hangsúlyozza. Tehát Hollós Mátyás oroszlánként tekint a világra. A hollós és az oroszlán az ő élettörténetében, krónikákban, legendákban, mondákban összekapcsolódik.

Mi össze tudjuk-e kapcsolnia hollót az oroszlánnal? Valóban ilyen magától értetődő, hogy ahol hollóról beszélnek, ott törvényszerűen meg kell jelennie az oroszlánnak is?
Ez az évkörben egy tengelyt határoz meg: Oroszlán - Vízöntő tengely, a vízöntő második holdháza pedig maga a holló. És még az alkati tulajdonságok leírásánál is félelmetesen találó dolgok hangzanak el. Az már más kérdés, hogy mi ezeket kozmikus tartalommal nem tudjuk megtölteni. Az igazság, hogy a Turul-nemzetség kihalása óta nem volt olyan uralkodó Európában, akinek tekintetét számon tartották volna, pedig azért éltek uralkodók. Olyan követjelentések számolnak be Mátyás félelmetes erejű tekintetéről, amely követek, mint diplomáciai küldetésben lévő emberek, királyoktól érkeztek. De nem találkoznak ilyen tekintettel, nem találkoznak ilyen félelmetes, fényteli, magabiztos, könyörületes és hatalmas erőt sugárzó tekintettel.

A másik hollós, a pálos rend megálmodásánál tehát ott találjuk Béla herceget, a rend indulásánál pedig már, mint IV. Béla király működik, és ebben az időszakában már segítsége, támogatása teljesen nyilvánvaló, és ebben az időszakban jelenik meg, mintegy Béla király társaként, mintha valami különös testvéri kapcsolat is lenne közöttük, Özséb. Özséb a pálos rend alapítója. Hogy ő ki volt valójában, hogy a magyarság mit köszönhet Özsébnek, - és a magyarságon ezt a jelenkori magyarságot is beleértve kell hangsúlyozni - az felbecsülhetetlen.
Ahogyan mára eljutottunk odáig, hogy saját történelmi múltunkat taglalva, a legnagyobb formátumú történelmi szereplőinkről könnyedén lemondunk, már helyrehozhatatlan bajok kezdenek növekedni. Nagyon oda kellene figyelni, mert vannak olyan bajok, amit egy ideig lehet orvosolni, és aztán elérkezik egy olyan történelmi pillanat, amikor már csak a kegyelem tudja orvosolni a bajokat. Most valahol pont a határon sétálunk. Szokták azt is mondani, hogy „az utolsó idők" - túl vagyunk már rajta. Most már majdnem mindent elherdáltunk az atyai örökségből. S ne fejtsük el, hogy a Kárpát-medencében voltak nagy népek előttünk, gondoljunk az avarokra. Amikor az avarok elherdálták az atyai örökséget, Atilla király kincseit, nem volt az a hatalom, ami őket a Kárpát-medencében egységes nemzetként innentől kezdve meg tudta volna tartani. Bizonyos történelmi értékekkel és múlttal tehát nem lehet játszadoznunk!

Özséb személyéről: Maga a név jelentése is figyelemreméltó és tanulságos. Ha az Özséb név tartalmát kibontjuk, azon döbbenünk meg, hogy az Eusebius görög névből származtatják. Ez pedig nem mond semmit, viszont az Özséb név szinte magától elkezdi beszélni a pálos rend életét. Nem egy jelentése tárul fel, hanem legalább 6-7 kulcsfontosságú jelentést tudunk egymás mellé felsorakoztatni.

Özséb Esztergom városában született, ez azért lényeges, mert itt született Szent István király is. Könnyen lehet azonban, hogy ez nem így van, de amikor a történelmi források valamit nagyon hangsúlyoznak, mint születési hely, akkor nem biztos, hogy az a gyermek valóban ott születik meg, de a küldetése köti oda őt. Szent Istvánnál ez egész egyszerűen kimutatható. Özséb esetében pedig arra kell figyelni, hogy miért olyan csökönyös a hagyomány, amikor olyan dolgokat megőriz, amit pl. Szent László esetében meg sem jegyeznek, és találgatni kell, vajon Lengyelországban született e, igen, minden jel szerint ott. Ha Szent Istvánnál ez ennyire hangsúlyos, akkor ez azt jelenti, hogy Esztergom bizony fontos hely, és nem azért, mert ott lakott az esztergomi érsek, hanem azért, mert ott a magyarság uralkodói programjának, nemzeti sorsának egy kulcsfontosságú kódja le van kötve, ami ott megtalálható. Ha pedig ezt elkezdik manipulálni - lásd a Habsburg idők által kitermelt esztergomi érsekeket, és a jelen időszakot is - a magyar történelem végképp vakvágányra állítható át. Tehát ezeknek a helyeknek elsősorban „programozó szerepük" van. Van egy olyan szent hely és szent tér, ahol bizonyos dolgokat, onnan kiindítva, nagyon könnyen meg lehet valósítani. Esztergom ilyen hely, elsősorban vallásos székhelyként számon tartott központ, de nagyon könnyelműek lennénk, ha ezt csak egyértelműen a mai értelemben felfogott vallásos központként értelmeznénk. Ugyanis itt nagy múltú lovagrendeknek volt templomuk, kolostoruk, rendházuk és gyülekezőhelyük. Tehát nagyon fontos Esztergom városa. És itt jelenik meg Özséb, és ahogy mondják, a források, már ifjú korában esztergomi érseki kanonok (itt Árva Vincére hivatkozom, a pálos rend régi nagy irányítójára, és kormányzójára, aki az illegalitásban vezényelte a pálos rendet, tehát az ő értesülései egészen biztosan megbízhatóak).

Ő mesélte el több alkalommal, hogy a jelenlegi kutatások - itt okleveles kutatásokról van szó -, amit Esztergomban, a levéltárban végeztek el, Özséb személyét egy kicsit átformálták. Ugyanis egyértelműen kiderült, hogy Özséb nemcsak érseki kanonok volt, hanem elsősorban a Szent István lovagrend nagymestere. S ezen információ birtokában az egész pálos rend viselkedése, szabályzata megmagyarázható, mert tudni kell, hogy a pálos rend telis-tele volt lovagokkal, vitézekkel, kardforgató férfiakkal. Ha pedig egy rendnek nincs valami egészen természetes kötődése a vitézi hagyományokhoz. akkor nem tud magába olvasztani ennyi kardforgató férfit. A pálos rendet, rögtön az indulástól kezdve, gyakorlatilag csak vitézek képviselték. Maradtak fenn névsorok, listák, visszaemlékezések, és alig találunk olyan pálost, aki ne a vitézi kötelékeket hagyta volna ott azért, hogy a rendbe beléphessen.
Ez pedig félelmetes tény, erre oda kell figyelnünk, mert ez azt jelenti, hogy itt az a fajta aszketikus életmód, amit mi mondjuk egy nyugati kereszténység szerzetesrendjében megszoktunk, itt más módon jelenik meg. Itt a vezeklés és az aszkézis olyan szinten jelenik meg, ahogy mondjuk a vitézi hadseregekben a katonákat képezik ki.

Nézzük, hogy Hunyadi Mátyás kiskorában milyen kiképzésen ment keresztül. Ezt Szilágyi Mihály a királyválasztó beszédében mondta el.

Mátyás, mint kisfiú „ismeri a hideget". Ez azt jelenti, hogy nincs olyan hideg télen, hogy ez a gyermek a hideggel, a faggyal ne tudna dacolni. Ugyanakkor, „jól tűri a rekkenő hőséget".

Ha valaki ténylegesen vitézi kötelékben forgolódik, ott az állóképesség mind a mai napig a próbatétel legfontosabb vonulatát képezi, és abban mindig a szélsőségek jelennek meg. S ezután szépen megjelenik a „hihetetlen nagy hidegben történő éjszakai virrasztás", nem egy éjszaka, hanem mondjuk egy héten keresztül.

És hogy ez milyen hihetetlenül nagy erőfeszítés és próbatétel, gondoljunk a sumer hagyományra, amikor Gilgames eljut a halhatatlanság földjére, meglátogatja dicső, halhatatlan ősét, Utnapistimet, megkérdezi tőle, hogyan lehetséges, hogy ő is halhatatlan legyen. Jön a válasz, hogy mi sem egyszerűbb, hat nap és hét éjszaka kell virrasztani. Itt egy óriási figyelmezető jelenik meg.

A pálosoknál ugyanez a vonulat jelenik meg: szélsőséges időjárási körülmények között virrasztani és helytállni.

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" - ha valaki az életet tovább akarja menekíteni, akkor tudni kell, hogy ez ott válik kérdésessé, amikor az életnek nincsenek meg a földi feltételei. Vagy nagyon hideg van, vagy nagy a forróság, és ha itt nem tudjuk, hogy hogyan kell a saját életünkben, és a közösség érdekében cselekedni, akkor kisiklottunk ezen az úton. Bizony a pálos rendnél az aszkézis, - mert ez hihetetlen fegyelmezett aszkézis - a legszigorúbb volt. Rajtuk aszkézisben és mindenféle próbatételben túltenni nem nagyon tudtak. Amikor mégis vannak ilyen nyugati eredetű szerzetesrendek, ott lehet látni, hogy tényleg túlzásokba esnek, le akarják a pálosok szigorúságát körözni, és bizonyítani akarják, hogy ők a legkiválóbbak. De túlzásokba sem szabad esni.

Özséb, minden jel szerint harcias, vitézlő és nagy tudományú férfiú volt, amikor a pálos rendet megalapította. De neki van egy születése, és amit erről elmondanak, az kísértetiesen egybeesik azokkal a nagyon ritkán hangot kapó történészi és régészi véleményekkel, amelyek azt mondják, hogy a fehér ruhás pálosok a Pilis belsejében, eredetileg táltosok voltak. Nem árt ha tudjuk, hogy ma ezt a hivatalos történelemtudomány, amikor egy picit emelkedettebb szintre jut el az éppen adott képviselőiben, és éppen a pálosokról van szó, akkor ezt így mondják el, akár nagy nyilvánosság előtt is. Minden jel szerint - és itt egybehangzóak a vélemények, - a pálosok ősei olyan fehér ruhás remete szentek voltak, akik személyükben táltosok voltak, táltosok közössége. Ezt alátámasztja viselkedésük, fehér öltözékük, az hogy honnan indultak el. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a Pilis teljes terjedelmében. az Árpád-házi királyok családi birtoka volt.

Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a legkiválóbb kutatók olyan ostobaságokat írnak le, mint pl. a Holdvilág-árok históriájában, hogy: ott a pálos rend felbukkanásáig az ősvallás papjai titokban még tevékenykedhettek, de jöttek a „csúnya" pálosok, és mivel ők magyarok voltak, hát könnyen belátásra bírták a régi vallás híveit - ez nagyon tetszetős, egészen addig, amíg meg nem nézzük, hogy hol van a Holdvilág-árok. És nem tudjuk azt, hogy az a föld, minden egyes fűszála, milyen nemzetség birtokában volt.

Nem mondhatja senki, hogy Magyarország kellős közepén van egy királyi dinasztia, a Turul-nemzetség, és nem tudják, hogy a családi birtokukon mi történik. Minden jel szerint ezek a táltosok, a későbbiekben pálos ruhában jelentek meg, akárhonnan is eredeztetjük őket. Özséb legendájában pedig a legteljesebb tisztaságban erősítik ezt meg. Ugyanis elkezdik mesélni Özséb gyermekkorát.

Amikor egy szent ember vagy egy szent király gyerekkoráról hosszadalmasan értekeznek, gyanús jel, és oda kell figyelni, milyen tulajdonságát hangsúlyozzák a gyermeknek. Özsébnél nem is nagyon kell gyanakodni, ugyanis a következőket mondják el róla: még el sem választották az anyatejtől, máris megkezdte a tanulást.

Mit jelent ez, honnan származik Özséb tudása?

Ha valaki az anyatejjel szívja magába a tudást, az őseinek tudása, tiszta tudás, amiről nem beszélni kell, mert a génjeinkben magunkkal hozzuk. Ez a tudás, ha a tej útjához kötődik, mert a tej útja mentén jelenik meg, akkor nyilván táltosi tudás. A népmesékben ő Fehérlófia lenne, akit az édesanyja hét évig szoptat, és hét éves szoptatás után próbálja ki erejét. Özsébnél ez a fajta rendkívüli tudásszerzési út nem áll meg, ugyanis a továbbiakban azt mondják, hogy a gyermekek hiú játékait elveti. Ha arra gondolunk, hogy ez az Özséb egy szerzetespalánta, koravén emberke volt, akkor tévedünk. Ha elkezdenénk gyűjteni, és táltosok nyomába szegődve keresnék, lehetne találni a kis hazában és Erdélyben is táltosokat, és egészen biztos, hogy az első kutatási eredmény gyerekekről szólna. Elkezdenék mesélni az öreg bölcs fölnőttek, akik láttak már táltos gyerekeket, hogy igen, ebben a faluban is lakott egy… Akkor általában azon túl, hogy elmondják, hogy pl. foggal született, hogy már kiválasztott volt, a legjellemzőbb tulajdonság, hogy az adott gyerektársadalommal nem tart közösséget. Ha véletlenül valami kapcsolat kialakul köztük, hiszen nem egyenrangú társakról van szó, bármennyire lehet szeretni a kisgyermekeket, egy táltos gyermek a saját gyerekközösségében nem érzi jól magát, mert nem oda való. Itt mondják el, hogy Özséb gyermek, 6-7 éves, de a felnőtt legényeket is földhöz vágja, akkora az ereje. Lehet érzékelni, hogy, úgy ahogy egy ménesben az ember kapásból észreveszi a táltos csikót, s az a csikó a többi lóval nem tart közösséget, rendkívüli a születése, rendkívüli a tudása, és kiválik a többiek közül.

Amikor Özsébről megjegyzik, hogy a gyerekek hiú játékait megvetette, ezt nem lenézésből tette, mert a gyerekek játékai nagyon fontosak az átlaggyerekeknek, de nem egy táltos gyerek nem tud azokkal a játékokkal mit kezdeni, mert ő toronymagasan felette van. Özséb már gyerekkorában szigorú tetteket hajtott végre. Hogy ezek a szigorú tettek pontosan mit jelentenek: ha alakul egy szerzetesrend, ahol az alapító gyermekkorában minden jel szerint táltosi képességekkel van megáldva, ifjúkorában pedig egy vitézi rend irányítója, tehát harcos természetű, akkor lehet tudni, hogy ezek a vitézi vagy szigorú tettek, gyermekkorában a nagy táltos harcokat, a nagy próbatételeket jelentik. Ezekről, amikor valaki táltosként viaskodik egy másik táltossal, nem lehet pontosabban fogalmazni, kegyetlen, szigorú cselekedetek, mert itt minden lépés élet és halál mentén bontakozik ki. Így növekszik Özséb, és elérkezik a kamaszkor rejtelmes, titokzatos és megrázkódtatásokkal teli időszakához. Ekkor Özséb, már lehet rajta látni, hogy egyenes úton jár, és ez a hosszadalmas felkészülés most vezet el egy olyan titokhoz, amely tényleg a pálos rend sajátossága, és itt már érezhető, hogy kötődik ahhoz a kérdéshez, hogy a holló a pálos rend és Mátyás életében mit hoz, mit tart a csőrében.

Ha megnézzük a HoLLó név jelentését, akkor a HaLáL, a HuLLa rejlik benne. Lehet érzékelni, hogy ez a holló egy olyan minőséget hoz magával, ami a halál állapoton majd túl tud lendíteni. Tehát az életet hozza magával a csőrében. A népmeséinkben ez így is jelenik meg. Mondjuk, ahol a vitéz királyfi párharcot vív a 24 fejű sárkánnyal, és a fejük felett elrepül egy holló, a csőrében egy csepp víz van, és az fogja majd eldönteni, hogy ez a küzdelem a szereplőket hova fogja elvinni, az életbe vagy a halálba.

Özséb kamaszkoráról elkezdik mesélni, hogy nem eszik, nem iszik, és virraszt. De olyan erővel tűri az éhséget, és a virrasztást, hogy ezt mindenki feltűnőnek találja. Elhangzik a legfontosabb meghatározás, és utána folytatják: mert ő nem földi táplálékkal él, hanem mennyei eledellel.

Olyan, mintha nem enne semmit, de ez a külsejében és tartásában mégsem mutatkozik meg egy pillanatra sem, mert ő az erőből él. A hollós rend alapítója, és úgy ahogy remete Szent Pálról elmondják, hogy a mennyekből jön délben egy holló és 60 éven keresztül hoz neki egy fél kenyeret, tehát égből jön és egy égi testet hoz magával. Pál ebből a mennyei eledelből táplálkozik. Minden jel szerint Özséb is ismeri ezt a mennyei táplálékot, és ez azért nagyon lényeges, mert ez az alapja annak a tanításnak, ami a pálos rend fő tengelyét képviselte. Ha megkérdezzük, hogy a pálosok fő tanítási tengelye mentén milyen értékek jelennek meg, akkor nagy valószínűség szerint elkezdenék sorolni a szép, álszent, kenetteljes szavakat, mint testvériség, szabadság, egyenlőség, hazaszeretet. Ez mind szép és jó, ha egy vertikális tengely mentén helyezzük el, mert ezek értékek, de nem mindegy, hogy milyen tengely mentén sorakoztatjuk fel, mert ugyanezekre az értékekre hivatkoznak az embergyilkos és emberellenes liberális eszmék is, már legalább a nagy francia forradalom óta egyfolytában, miközben népeket irtanak ki. Most lehet a legjobb tanújelét látni, hogy mi folyik a világban. Milyen szépen beszélnek demokráciáról, sajtószabadságról. Nagyon jól megtalálják egymást ebben a Romulus-Rémus, Káin-Ábel helyzetben. Nagyon szépen együtt tudnak működni, de vegyük észre, hogy mivel szennyeznek bennünket egyfolytában! Ilyen a II. Világháború ideje alatt nem volt, ilyen nyíltan, ilyen orcátlan módon. Már nem is figyelnek oda, hogy ezek tényleg csak jelszavak, annyira nem érdekel senkit. Csak egyet nem veszünk észre, hogy bármelyik néppel, és népekkel megtörténhet az, ami a közelmúltban Jugoszláviában történt. Ugyanis ez most a módi, új világrend lesz bevezetve, Amerikában is és Párizsban is meghirdették. Ezt jelenti a globalizáció.

Visszatérve, a pálosok tanításában fő érték a halhatatlanság, az örökkévalóság, de nem akármilyen szinten. Ez azt jelenti, hogy a kolostorok belsejében az aszkézis, a vezeklés azért történik, hogy magukat az égi hazába át tudják menekíteni, tehát egy átmentés történik, aminek van egy külső jele, ami a halál után mutatkozik meg. A pálosoknál ez azt jelenti, hogy boldog halállal halnak, és nem bomlik fel a holttestük. Már számtalan alkalommal idéztem, de újra és újra az emlékezetbe kell idézni, gondoljunk arra, hogy amikor Kapisztrán Szent János Magyarországon járt, és elment Márianosztrára, Budaszentlőrincre, a Máriavölgyi kolostorba, egyszerűen megdöbbent azon a látványon, ami ott fogadta. És ő egy objektív külföldi tudósító volt. A következőket írta: „ezek egytől egyig szent emberek, és ha valaki élő szenteket akar látni, menjen Nosztrára, menjen Mária völgyébe, menjen Budaszentlőrincre, Pilisszentkeresztre, mert itt a régi atyák, - szinte az összes - romlatlan testtel várják a feltámadást".

Hova tűntek el ezek a testek?

Itt kolostorokról van szó, atyákról, tehát nem egy egyéni teljesítmény jelenik meg, hogy valaki keservesen eléri a romlatlan test üdvözítő szintjét, hanem ez a pálos rend hagyománya. Ha valaki a közösség, a szent szerzet tagja lesz, egészen biztos, hogy eljut erre az emelkedett szintre. Nem egy romlatlan testről, hanem kolostoronként ezrekről beszélnek. Ezt ki kell munkálni, és kiderül, hogy ez a hatalmas nagy titok, hogy romlatlan a testük, ez pedig sem szerzetesi fegyelemmel, sem sok imádsággal nem lehet elérni, hanem tudni kell a romlatlan test előállításának útját. Viszont ha nem tudjuk, akkor mondjuk kivételes esetekben, egyéni teljesítményként előfordulhat. Ezt a keresztény egyház tanúsítani tudja, de ha valaki közösségi szinten, hagyományként gyakorolja, tehát egész kolostorok vannak, s nem egy, hanem 4-5 kolostor van megnevezve, akkor ez azt jelenti, hogy itt egy hatalmas tudás van, és itt az üdvözülés nem öncélú, hanem közösségi célzattal működik, a nemzet romlatlan testén kell munkálkodni, hogy a nemzet ne pusztuljon el.

Visszatérve erre a különös eledelre, amikor Özséb már szinte öregembernek számít, és elmondják hogyan alapította meg a szentkereszti kolostort, világosan leírják, hogy hol van. (Bár ne mondták volna meg, mert ez kelti a mai korban a legnagyobb zavart.) Azzal, hogy pontosan elmondják, hogy hol van, lehet tudni, hogy egyetlen feltárt pálos rom sem azonosítható a Pilis környékén, ezzel a szentkereszti őskolostorral. Ugyanis a következőket jegyzik le:„Esztergom mellé, hegynek orma fölé", tehát világosan elmondják, hogy a szentkereszti kolostor hol épült fel. Az, hogy Esztergom mellé, ez még lehet elvi melléhelyezés is, hogy innentől kezdve ez a kolostor az esztergomi érseki központtal egyenértékű, de hogy hegynek orma fölé, ez azt jelenti, hogy völgyben keresnünk nem lehet. És kósza források is, mindig ezt a hegyen lévő kolostort erősítik meg.
Amikor leírják, hogy hogyan alapítja Özséb, elhangzik, hogy 6 társával együtt, tehát éppen 7-en alapítanak kolostort a forrás mellett, a hármas barlang mellett, tehát pontos meghatározások szerepelnek. Van egy bővizű patak, aminek csak az a neve, hogy forrás. Ha egy forrást nem neveznek meg, és abban a folyó víz a lényeg, és közben mindig figyelmeztetnek, hogy a régi atyák útja elevenedik meg, és a Pilis belsejéből indul el, akkor éppen a királyi hagyományt akarják ezzel a forrással tovább menekíteni. Hogyan lehetne nevet adni ennek a forrásnak?

Magyarország első királyának neve folyóvizet jelent: Atilla. És a templomi feliratban ezt még külön hangsúlyozzák. Az utolsó mondatban, ami Varsányi István kőbe vésett verséből fennmaradt, mely a szentkereszti kolostor bejárata fölött volt elhelyezve, leírják, hogy a pálosok „úttalan utakon jártak, barlangokban laktak" s a végén elkezdik magyarázni, hogy „a lelkük és a ruhájuk fehér, mint a hó". S az utolsó mondat: „Kis patakból így lesz majd nagy vizek árja". Ez maga az atillai küldetés: elindítani.

Hogy indul Emese álma, amiből csalhatatlanul lehet tudni, hogy Emese nem akármilyen utódoknak ad majd életet? Elindul egy fénylő folyam. És itt a pálosoknál az utolsó, mintegy amikor az i-re felteszik a pontot, elindítanak egy hatalmas folyamot, ez most még csak csörgedezik.

De hogyan írják le Hunyadi Mátyás születését: mintha vizek áradásából bukkant volna föl a lelke (Thúróczy krónika). Ő el tud indítani egy programot, és ez nem misztika. A pálos rend a saját eszmeiségét, a legcsattanósabb szinten egy kis patakhoz köti, amiből majd hatalmas áradás lesz – azért alakultunk, hogy a bennünk lévő lelki energiák elindítsanak egy hatalmas nagy folyamatot, - akkor ezt komolyan kell gondolni.

Hogy ezt ők mennyire gondolták komolyan: pl. Nagy Lajos születési événél 1325. március 5-én vagy 6-án, a pálos évkönyvekben a következők vannak bejegyezve: „A király megszületett". Honnan lehet ezt tudni? Ennyit jelent, ha van közösség, és a közösség tudja, hogy egy jelentős ember született meg.

A pálosok ugyanígy serénykedtek és tüsténkedtek, hogy Hunyadi Mátyás végre megszülessen. Ha az ember a pálosok életútját követi, akkor a vége felé egy megbocsátható érzése lesz, azért küszködtek, remetéskedtek, viaskodtak, hogy a Szent Koronának még legyen utoljára egy magyar uralkodója. Ez volt Hunyadi Mátyás. Utána, mintha maguk a pálosok is a gyeplőt kidobták volna a kezükből, hiszen tudták, hogy utolsó. Mátyást a maga korában II. Atillának nevezték. Van egy első Atilla, ő indította a magyarság Kárpát-medencei küldetését, és van egy második Atilla, aki zárja, de ugyanakkor pedig valamit a jövő felé nyilván elindított: ez az igazságos Mátyás, tehát ő fog ránk várni az utolsó ítéletnél: Hollós Mátyást nem lehet kikerülni.

Visszatérve Özsébre és a kolostor megalapítására…

Pontosan leírják, hogy hol létesül a szentkereszti kolostor. Szerepel a helymeghatározásnál a Hármas-barlang neve is. Ez az egyik legizgalmasabb kérdés, mert ahol pálos kolostor van, akárhol a Kárpát medencében, egészen biztos, hogy a környékén vagy természetes, vagy mesterséges barlang található. Nincs olyan pálos kolostor, akár az Alföldön, akár az Északi-középhegységben, akár a Bakonyban, barlang mindig van a közvetlen környezetében. Hármas barlangról már volt szó, itt lehet érzékelni, hogy ki hol tart már a bölcsesség útján, mert aki a hármas barlang hallatán elkezd 3 barlangot keresni, az nyugodtan keresheti. Ugyanis ennek neve a Hármas-barlang, és nem azt jelenti, hogy van 3 barlang egymás mellett, hanem azt, hogy van egy barlang, aminek a neve Hármas. A Pilis tele van Hármas utakkal, forrásokkal. Viszont a hármas névnek úgy látszik nagyon fontos a jelentősége. Ha máshonnan nem, akkor a népmesékből ismerős lehet. Mikor van egy király, akinek van 3 fia, és a meséből derül ki, hogy ez a három egy és ugyanaz a fiú, csak három arculata van, mint a Szentháromságnak, s nem lehet őket különválasztani. A Hármas-barlang minden jel szerint egy nagyon fontos beavatási központ volt.

Ami a földön isteni működésként tetten érhető, mindig egyszerre három arcát mutatja felénk, ez a Szentháromság titka. Ez a barlang ennek az erőnek és hatalomnak volt a központja, és tudnunk kell, hogy a pálosoknál nagyon erőteljes volt a fehér ruhájú, fehér hajú öregember megidéző jelentősége, nem kultusza, mert a pálosok önmagukban váltak atyává, öreggé, és ebben az öregségben megtalálták az örökkévalóságot, és romlatlan testet hagyományoztak ránk.

Amikor elmondják, hogy hol építi fel Özséb a szentkereszti kolostort, utána elkezdenek beszélni a pálosok étkezési szokásairól. Mintha a szentkereszti kolostor egy szerzetesi étterem lenne, arról kezdenek el beszélni, hogy ételben és italban nem voltak válogatósak. Ez viszont nem olyan adat, amit egy szent esetében kötelezőszerűen elő kéne írni, de mégis valamiért fontos a szerepe pont a kolostor alapítását bemutató szövegben. Az étellel és itallal mindig kapunk egy többletet. Megint Atilla neve bujkál ebben, ami a magyar nyelvben ételt és italt, a török nyelveken pedig nagy folyamot jelent. S itt lehet érzékelni, hogy mit jelent, amikor egy vallás ételről és italról beszél, és ennek működését az üdvösség szintjén említi meg. („Mert az én testem étel, az én vérem ital, és nem üdvözül, aki nem eszi a testemet, és nem issza a véremet.") Ez az az energia, és hatalom, amiből a pálosok éltek. Ez egyfajta többlet, és amikor már nagyon-nagyon veszedelmes körülöttük a kíváncsi kutakodás, akkor ilyen gyönyörű allegóriákban, kicsit materiálisabb szinten ugyanezt mondják el.

Egyszer egy püspök látogatást tett a kolostorban, és feltett egy kérdést egy ifjú szerzetesnek, akit még gyermekkorából ismert: régóta ismerlek, tudom, hogyan neveltek otthon, mivel etettek, emlékszem, már akkor is délceg legény voltál, de hogyan lehetséges, hogy most itt élsz ebben a kolostorban és szebb, tisztább, erősebb, és emelkedettebb vagy, mint otthon régen?
Erre a következőket válaszolta a legény, aki minden jel szerint Özséb utódja, Benedek volt: Kedves barátom, ennek van egy nagy titka: mindig egyféle étellel kell táplálkozni! Tudjuk, hogy ez mese, mert itt egy erőről van szó, és az a lényeg, hogy ettől a befogadott erőtől válik szebbé az ember, ha ugyanakkor lehet látni, hogy nem eszik és nem iszik szinte semmit sem. Ezután az ifjú szerzetes még hozzáteszi: én mindig borsót eszem. Mindig egyféle a táplálék, mert a sokféle tápláléknak sokféle hatása van.

Tehát egy hatásról kezd el beszélni. Gyöngyösi Gergely, aki a rend Mestere volt, külön figyelmeztet, hogy milyen bölcsen válaszolt ez az ifjú. Abban nincs bölcsesség, hogy azt mondja, borsót eszem, de ezzel megadja valaminek a mértékegységét, és ez a lényeg. Ugyanis az a mennyei eledel, amit a holló hoz a csőrében, amivel remete szent Pál 60 éven keresztül táplálkozott a sivatagban. Ezt nem a föld állítja elő, hanem a mennyből érkezik. Mikor a régi nagy világvallások mögött álló hagyományokban beszélnek a halhatatlanságról, az örökkévalóságról, - és itt most olyan hagyományokra emlékeznünk, amelyek az egész földkerekségen megtalálhatók, Mexikóban, Egyiptomban, Kínában - egy titokzatos ételről írnak, egy olyan eledelről, ami megőrzi a testet a halál után is. Ennek az ételnek az előállítási útját csak a beavatottak ismerhetik. Ezt az európai középkori mágia és misztika kvintesszenciának és életelixírnek nevezte. Amikor pedig a használatáról és mértékegységről van szó, mindenhol ugyanazt az egységet írják elő kötelezőszerűen. Ez a mértékegység a borsószem. Ez az egyiptomi írásokon, a középkori alkimista iratokban is így szerepel. S a pálos atyáknál is ugyanezt találjuk. Őket a háttérből mindig alkímiai tevékenységgel vádolták meg a nyugatról érkezők, mert máshogy nem tudták elképzelni az örök élet titkát, minthogy valaki különböző utakon, hosszas töprengés után felfedezi a csodaszert. A pálos atyák egészen biztos, hogy nem ezen az úton jártak, de valamit ismertek, és ezt a titokzatos mennyei eledelt, amikor mértékegységhez kötötték, akkor borsószemnek nevezték.

Amikor leírják miért alakul meg a szentkereszti kolostor, hogy hol van, közvetlenül utána pedig erről beszélnek, ez azt jelenti, hogy bizony a szentkereszti kolostor egyik titka maga a Szent Kereszt, a másik pedig annak a halhatatlan és romlatlan testnek az előállítása, ami rajta feszül a kereszten. Ez a test ugyanis a világ teste, és a pálosok ezt munkálják és építik. Amikor már ténylegesen irodalmi hagyománya is van a pálos rendnek, amiről azt akarták, hogy a külföldiek ne értsék meg, azt magyarul írták, amiről azt akarták, hogy bárki elolvassa, azt pedig latinul.

Ez hatalmas figyelmeztetés, és itt pálos kolostorokról és nem falusi plébániákról van szó. Ezt külön hangsúlyozzák, versekről, vallásos könyvekről van szó. Báthory László nevezetű budaszentlőrinci pálos atya, magyar nyelven írja meg a Bibliát. Az irodalomtörténészeink pedig fordításokat keresnek levéltárakban. Miről van itt szó? Megírja! Ez óriási különbség, mert nem lefordítja, hanem megírja a bibliát a magyarság számára. Vajon hova tűnt ez biblia, és hová tűntek a pálos költők magyar nyelvű versei? A budaszentlőrinci kolostorról azt mondják, hogy a kultúra fellegvára volt. Azt nem tudjuk, hogy hol volt, de azt igen, hogy magyar nyelvű volt a kultúra, tehát itt megint szemléleti kérdésről van szó. Egy krónika, amit elolvashat bárki, okulhat, tanulhat belőle. Ha leírnak a pálosok egy krónikát latinul, azt magyarból ültetik át. Tehát nekünk nem latinból kellene visszafordítani, mert fordított a felállás.

Visszatérve Özsébre, az ő neve beszélő név. Az egyik vonulaton megkapjuk azt az emberi szépséget, amit a krónikák állandóan hangsúlyoznak is. Itt központi kérdés, hogy szép vagy-e vagy csúnya, mert ha csúnya vagy, akkor a pálos rendben nincs helyed. Ez kegyetlen tételnek tűnik egészen addig, amíg nem tudjuk, hogy a pálosok milyen ügy érdekében harcoltak. Ama régi embert, az örök embert építették ki, az igazi ember arcvonását, testét alakját akarták megőrizni a jövő emberisége számára. Ez pedig modern gondolat, mert könnyen lehet, hogy már hamarosan nem lesz igazi emberiség. „Végy egy sejtet, és mint az ördöngös szüle a mesében, a vetélőt erre dobja, lejön 100 ezer egyforma ember, a vetélőt arra dobja, és lejön megint 100 ezer egyforma ember." Mit jelent a vetélő, és mit az ördöngös szüle? Ő egyforma embereket gyárt le a szövőszéken, ezért tudjuk, hogy a pálosokat nem véletlenül irtották ki, és állították félre. Mert ha az eredeti pálos eszme egyszer feltámad, akkor az emberiség sorsába tud pozitív módon beavatkozni. Gondoljunk csak azokra a késői pálosokra, mint Pázmány Péterre, aki a következőket írja: „ha azt akarod tudni, hogy Magyarország népének milyen a sorsa, menj be egy pálos kolostorba. Ha a pálos kolostor virágzik, országunknak is jó sorsa van. A kettő ugyanis egymástól elválaszthatatlan."

Tudjuk, hogy virágzó pálos kolostorok évszázadok óta nincsenek, és sincs is virágzás, mert a jelen egyfajta vegetálás, és bár vannak nagyon tisztességes emberi szándékok, de nem mindegy, hogy milyen örökség folytatói vagyunk. Itt lehet látni, hogy a pálosok nem akármilyen szintű hagyomány őrzői és továbbítói voltak. Nem egyszerűen a vezetésen volt a hangsúly, nem az aszkézisen, hanem lépten-nyomon megjelenik valami többlet. Az aszkézis és vezeklés ugyanis egy öncélú tevékenység, és nem a közösség megigazulását szolgálja. A nyugati szerzetesrendek pedig indulásuktól kezdve ilyen öncélúak voltak. Csak magukra, mint individuumra gondoltak, vagy arra a néhány szerencsétlenre, akik a közösséget, mint individuumok együttesét hozták létre és alkották. És lett belőlük ferences és domonkos rend, akik az inkvizíciót hajtották végre. A pálos rendből vajon miért nem lett inkvizíciós rend? Nehogy arra gondoljunk, hogy ez véletlen, mert ez egyfajta mentalitás. Itt lehet érzékelni, hogy már alapjaiban teljesen más az elképzelés a kereszténységről a Kárpát-medencében, mint azon túl.

Visszatérve Özséb nevének elemzéséhez, a szép egészen biztos benne van. Ezt mindig hangsúlyozzák is, szép öregkort élt meg, amikor egy pálos atya meghalt. Mindig a szépen van a hangsúly, és mindig a fejedelmi megjelenésen. Ezt Özsébről is mindig elmondják. Ez ugyan önmagában még semmit nem jelent, de gondoljunk arra, hogy Szent Lászlóról mit mondtak. Milyen tulajdonságát hangsúlyozták Szent Lászlónak? Az emberfeletti szépségét, csodálatos megjelenését, „Elegantissimus Rex" amikor egy francia szerzetes meglátja, így kiált fel: „A Legelegánsabb király". Megjelenése fenséges, és ez a fajta szépség mindig az Atya szépségét sugározza tovább, tehát nem öncélú a szépség, mindig hangsúlyozzák is, hogy maga a Teremtő szépsége sugárzódik át ezeken az emberekben.

Özsébről a következőket írják: „az isteni szeretet megsebesítette, és ezeket a sebesüléseket a tanítványai elől nem tudta elrejteni". Milyen sebeket hordhat magán Özséb? Krisztus sebeit. Elrejteni nem tudja, pedig szeretné. És itt válik félelmetessé, ez a tényleg magyar alapítású rend. Miért nevezik őket a Szent Kereszt remetéinek? Miért mondják ők, hogy mi felmegyünk a Keresztre. Özséb miért mondta ezt? A sebei miatt.

„Nem láttam én szebb termőfát, mint Úr Jézus Krisztus keresztfáját."
Ez azt jelenti, hogy erre a keresztfára kell fölmenni, és a pálosok végig hangsúlyozzák, hogy ők egylényegűek a keresztre feszített Krisztussal.

Elérkezik az 1270-es esztendő, amikor Özséb meghal, és ugyanabban az évben, néhány hónappal később, Béla király is meghal, éppen a Szent Kereszt feltalálásának napján. Általában pont akkor halnak meg az Árpád-házi királyok, mikor előttük vagy utánuk közvetlenül – egy-két hónapnyi időt engedélyez a Teremtő, – a pálos rendfőnök is eltávozik. Szinte együtt távoznak, és mindig a Pilisből indulnak el égi útjukra. Lehet érzékelni, hogy szinte mintha egy lélegzetet vennének, mintha össze lennének nőve. Ez tényleg egy égi küldetés.
IV. Béla a Szent Kereszt feltalálásának napján halt meg, ezt így őrzik krónikáink, és a pálos hagyományok is. Ez pedig nagy figyelmeztetés, hogy hol kell kereskednünk, amikor a pálos hagyományok nyomába szegődünk.

Özséb néhány hónappal korábban, 1270. január 20-án hal meg, és február 20-án temetik el, s teste romlatlanul nyugszik a szentkereszti kolostorban. Mi történik egy hónapig, ami a halál és a temetés között telik el? (Gondoljunk itt Szent Margit temetési szertartására.) Mintha Özséb várná Béla királyt.

Özséb után Benedek a következő rendfőnök. Ő olyan, mint a neve, áldottat jelent, s névünnepe a tavaszi napéjegyenlőség időszakára esik: „Benedekben mennyei szép rózsa." Neve a tavasz megújulást hozza magával. Benedek a pálos rend életében tényleg hű a nevéhez. Ez azt jelenti, hogy nagy tehetségű ifjú, és emiatt Béla király, mintegy utolsó nagy tettként – még Özséb vezetése alatt - a rendtársak közül kiemeli. Tehát nem Özséb „tolja" maga előtt Benedeket, hanem Özséb halálos ágyánál megjelenik Béla király, és ekkor már nem nagyon kell utódot keresniük, mert Benedek akkora tehetség. Béla király az, aki Benedeket elindítja a rendfőnöki pályán, és éppen azért, hogy ezt nyomatékosan jelezze, ezzel elindít egy olyan sorozatot, melyet az utána lévő Árpád-házi királyok folytatni fognak. A Pilis belsejében lévő területeket átadják a Pálos rendnek. Az első nagy adományozó IV. Béla király. Sőt már azt mondják, hogy a szentkereszti kolostort is ő adományozta. Kun László egy oklevelében, amit maga a pálos Gyöngyösi Gergely ír le, az áll, hogy Kun László király azt írja az oklevélben, hogy a szentkereszti kolostort az ő ősei alapították. Ha Özséb az ősökhöz tartozhat, erre oda kell figyelni, mert sok mindent jelenthet nekünk. Ez szinte testvéri kapcsolat Özséb és Béla király között, és jön az unoka, IV. László, aki azt írja, hogy az őseim közül alapították azt a szentkereszti kolostort, amiről tudjuk, hogy minden forrásunk azt írja, Özséb alapítja.

Halála előtt Béla király a Pilisi-szigetet átadja a pálosoknak. Hol van a Pilisi-sziget? Mert most nincsen ilyen nevű szigetünk. És ez egy meghatározott hely, itt nem hegyről és nem völgyről van szó, ez egy sziget. Béla király tehát átenged Benedeknek egy vadászkastélyt minden tartozékával egyetemben,






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!